Az együttérzés nem jelent önfeladást.
Van egy különös elvárás, amellyel sok segítő, coach, mentor és spirituális tanácsadó találkozik.
Mintha attól, hogy valaki mások támogatását választotta hivatásául, kevesebb joga lenne a saját szükségleteihez, érdekeihez, idejéhez és személyes határaihoz.
Mintha a segítőnek mindig megértőnek, türelmesnek, elérhetőnek és alkalmazkodónak kellene lennie – akkor is, amikor ez már a saját érdekeivel ellentétes.
Az alkalmazkodás önmagában értékes dolog. Viszont az együttműködéshez mindkét fél részéről szükség van rugalmasságra és megértésre.
De mi történik akkor, amikor az alkalmazkodást már csak az egyik féltől várják el?
És miért éppen a segítőkkel szemben jelenik meg olyan gyakran az az elvárás, hogy mások szükségleteit mindig a sajátjuk elé helyezzék?
Az együttérzés nem jelent önfeladást
Lehet valaki mélyen együttérző, miközben előre kéri a szolgáltatása díját, szabályokat alkalmaz az időpontok lemondására, védi a munkaidejét, vagy nemet mond egy számára kedvezőtlen megállapodásra.
Ezek egyáltalán nem zárják ki egymást.
Megérthetem, hogy valakinek nehézséget okoz az előrefizetés, és közben fenntarthatom ezt a feltételt.
Megérthetem, hogy valaki csalódott egy döntésem miatt, anélkül, hogy ettől automatikusan helytelennek kellene tartanom a döntésemet.
És megérthetem valakinek az indulatait anélkül, hogy elfogadhatónak tartanám, ahogyan velem beszél.
Az együttérzés nem egyenlő a feltétel nélküli engedékenységgel.
Segítőként te is túl gyakran szorítod háttérbe önmagadat?
Ha nehezedre esik nemet mondani, meghúzni a határaidat vagy kiállni a saját érdekeidért, ezen lehet változtatni. Az egyéni coaching során abban segítek, hogy ne csak felismerd, mi tart vissza, hanem el is indulj egy magabiztosabb, önazonosabb működés felé.
Ismerd meg az Elindulás alkalmat!
A bizalom kétirányú
Az előre fizetést időnként a bizalmatlanság jelének tekintik.
Pedig ha az ügyfél azt várja, hogy a szolgáltató megbízzon benne, és előzetes fizetés nélkül is fenntartson számára egy időpontot, miért ne bízhatna ő maga abban, hogy a szolgáltató tisztességesen elvégzi a munkáját, miután megkapta a díját?
A bizalom nem azt jelenti, hogy nincsenek szabályok.
És különösen nem azt, hogy az egyik félnek kell vállalnia az összes üzleti kockázatot.
Amikor egy segítő fenntart valakinek egy időpontot, arra az időre rendszerint nem vállal másik ügyfelet. Ha az alkalom az utolsó pillanatban elmarad, az elveszített időt már nem tudja pótolni.
Természetesen történhetnek váratlan események. Lehetünk rugalmasak, megértőek, méltányosak.
De a méltányosság nem jelentheti azt, hogy mindig ugyanannak a félnek kell viselnie a következményeket.
A segítő is ember
Bármilyen meglepő, a segítőnek is van magánélete. Családja, szükségletei, kötelezettségei, kiadásai. Neki is szüksége van pihenésre, feltöltődésre és anyagi biztonságra.
Amikor valaki kifizet egy coaching alkalmat, nem vásárolja meg a segítő korlátlan rendelkezésre állását.
És ha a segítő nem olvas el vagy nem válaszol meg azonnal egy üzenetet, az önmagában nem a közöny vagy az együttérzés hiányának bizonyítéka.
Az ügyfélnek természetesen joga van elégedetlennek lenni, kérdezni, kifogást emelni, panaszt tenni, vagy úgy dönteni, hogy nem kívánja folytatni az együttműködést.
De óriási különbség van aközött, hogy valaki azt mondja:
„Ez a feltétel számomra nem elfogadható.”
És aközött, hogy:
„Ha ilyen feltételeid vannak, akkor nem is lehetsz igazán együttérző, tisztességes segítő.”
Vagy
„Ha előre kéred a fizetést, akkor téged csak a pénz motivál.”
Az első egy feltételről szól. A második és a harmadik már a másik ember jellemét minősíti, sőt: alaptalan gyanúsítgatás.
Attól, hogy valakinek nem tetszik egy meghúzott határ, az a határ még nem válik helytelenné.
Miért olyan nehéz mindez maguknak a segítőknek is?
Mert sok segítő nemcsak mások elvárásaival küzd, hanem a saját belső meggyőződéseivel is.
„Ha valóban segíteni akarok, nem lehetek szigorú.”
„Ha előre kérem a pénzt, bizalmatlannak tűnök.”
„Ha nemet mondok, csalódást okozok.”
„Ha valaki elégedetlen velem, biztosan valamit rosszul csináltam.”
Ismerős valamelyik?
Pedig ezek egyike sem szükségszerűen igaz.
Miért érezzük néha úgy, hogy a szeretetből végzett munkának kevesebbet kellene érnie? Miért könnyebb mások szükségleteit komolyan vennünk, mint a sajátjainkat?
És miért érezzük magunkat önzőnek, amikor ugyanazokat a tisztességes feltételeket szeretnénk, amelyek más szakmákban teljesen természetesek?
Ezek a kérdések már jóval túlmutatnak a pénzen. Az önbecsülésünkről, a határainkról és a saját értékünk elismeréséről szólnak.
A nagylelkűség nem kötelezettség
Egy segítő dönthet úgy, hogy valakinek ingyen segít. Adhat kedvezményt, ajándék alkalmat, fizetési haladékot. Eltekinthet egy szabálytól, ha a körülmények ezt indokolják.
De az önként adott kedvezmény és az elvárt engedmény között hatalmas különbség van.
A nagylelkűség attól érték, hogy szabadon adjuk. Nem attól, hogy valaki követeli tőlünk.
A segítői hivatás nem jelent önfeláldozási kötelezettséget.
A segítő nem attól hiteles, hogy soha nem mond nemet, mindig rendelkezésre áll, vagy újra és újra lemond a saját érdekeiről.
Hanem attól, hogy tisztességesen, felkészülten, felelősséggel és valódi odafigyeléssel végzi a munkáját.
És ehhez az is hozzátartozik, hogy önmagát, az idejét és a munkáját megbecsülje – sőt, a segítői PÉLDAMUTATÁSNAK épp ez az egyik lényege, alappillére!
Nem kell választanod az együttérzés és az önbecsülés között.
Nem kell feladnod önmagadat ahhoz, hogy valóban segíthess másokon.
Hiszen:
Az időm, a figyelmem, a tudásom és a munkám érték. Attól, hogy szívből adom, még nem válik értéktelenné – sőt!
Tudod, hol vannak a határaid – mégis nehéz megtartanod őket?
Lehet, hogy pontosan tudod, hogy nem kellene mindig alkalmazkodnod. Mégis újra és újra igent mondasz, amikor valójában nemet szeretnél. Vagy bűntudatod támad, amikor végre a saját érdekeidet képviseled.
Az ilyen helyzetek mögött gyakran mélyen gyökerező meggyőződések és megszokott működési minták állnak. Ezeket nem mindig elég felismerni – változtatni is meg kell tanulnunk rajtuk.
Ebben segíthet az Elindulás alkalom.
Egy személyes coachingbeszélgetés, amelyen a saját helyzeteddel foglalkozunk, és megkeressük, mi akadályoz abban, hogy magabiztosabban képviseld önmagadat.
Elérkezett az idő, hogy ne csak mások szükségleteit vedd komolyan, hanem a sajátjaidat is? Szeretettel várlak: